Fehér László lovat lopott
A fekete halom alatt:
Fehér Lászlót ott megfogták,
Tömlöc fenekire zárták.
Fehér Anna azt megtudta,
Hogy a bátyja be van csukva.
"Fogd be kocsis a lovakat,
Tégy mellém sok aranyakat."
"Jónap isten, hadnagy uram!"
"Adjon isten szép madaram!
Mit hoztá' te Fehér Anna,
Szivem adta gyöngyionna ?"
Fehér László lovat lopott
A fekete halom alatt.
Hej! Fehér Lászlót ott megfogtäk
Tömlöc fenekire zárták.
A fekete halom alatt:
Fehér Lászlót ott megfogták,
Tömlöc fenekire zárták.
Fehér Anna azt megtudta,
Hogy a bátyja be van csukva.
"Fogd be kocsis a lovakat,
Tégy mellém sok aranyakat."
"Jónap isten, hadnagy uram!"
"Adjon isten szép madaram!
Mit hoztá' te Fehér Anna,
Szivem adta gyöngyionna ?"
Fehér László lovat lopott
A fekete halom alatt.
Hej! Fehér Lászlót ott megfogtäk
Tömlöc fenekire zárták.
inviata da Bartleby - 28/7/2011 - 11:47
Lingua: Ungherese
Quella che segue è una delle tante versioni di “Fehér László lovat lopott” reperibili in rete.
E’ tratta dal sito dell’ensemble di musica e danza tradizionali ungheresi Ördögborda.
E’ tratta dal sito dell’ensemble di musica e danza tradizionali ungheresi Ördögborda.
FEHÉR LÁSZLÓ LOVAT LOPOTT
Fehér László lovat lopott
De nem egyet, hanem hatot.
Kettőt fogott hintójába
Négyet csapott logójára.
Ezt a város meghallotta,
Fehér Lászlót lefogatta,
Fehér Lászlót lefogatta,
S a börtömbe bezáratta.
Fehér Anna meghallotta
Elment a börtön ajtóra :
- Bátyám, bátyám Fehér László
ébren vagy-e, vagy aluszol?
Hugom, hugom Fehér Anna
Ébren vagyok, nem aluszok
Ébren vagyok, s nem aluszok
Most es rólad gondolkozok.
Fehér Anna nem nyugodott
Elment a törvénybírohoz:
- Biró, bíró, törvénybíró,
Szabadítsd ki a bátyámat!
Hozok néked zsák aranyat
Szabadítsd ki a bátyámat.
Nem kell nékem az aranyad,
Háljál velem az éjszaka.
Bátyám, bátyám, Fehér László
Azt mondta a törvénybíró:
Háljak vele az éjszaka,
Bátyámot megszabadítsa.
Hugom, hugom, Fehér Anna,
Ne hálj vele az éjszaka,
Lányságidat elveszíted,
Bátyádnak fejét veteted.
Bíró, bíró, törvénybíró,
Mi zörög az udvarában?
Lovam viszik itatóra,
Annak zörög a kantárja.
Anna, Anna, Fehér Anna,
Ne keresd te a bátyádat,
Ott van kinn a zöld erdőben,
Akasztófa tetejében.
Bíró, bíró, törvénybíró,
Egyéb átkot nem kívánok:
Mosdóvized vérré váljon,
Törölköződ lángot hányjon.
Fehér László lovat lopott
De nem egyet, hanem hatot.
Kettőt fogott hintójába
Négyet csapott logójára.
Ezt a város meghallotta,
Fehér Lászlót lefogatta,
Fehér Lászlót lefogatta,
S a börtömbe bezáratta.
Fehér Anna meghallotta
Elment a börtön ajtóra :
- Bátyám, bátyám Fehér László
ébren vagy-e, vagy aluszol?
Hugom, hugom Fehér Anna
Ébren vagyok, nem aluszok
Ébren vagyok, s nem aluszok
Most es rólad gondolkozok.
Fehér Anna nem nyugodott
Elment a törvénybírohoz:
- Biró, bíró, törvénybíró,
Szabadítsd ki a bátyámat!
Hozok néked zsák aranyat
Szabadítsd ki a bátyámat.
Nem kell nékem az aranyad,
Háljál velem az éjszaka.
Bátyám, bátyám, Fehér László
Azt mondta a törvénybíró:
Háljak vele az éjszaka,
Bátyámot megszabadítsa.
Hugom, hugom, Fehér Anna,
Ne hálj vele az éjszaka,
Lányságidat elveszíted,
Bátyádnak fejét veteted.
Bíró, bíró, törvénybíró,
Mi zörög az udvarában?
Lovam viszik itatóra,
Annak zörög a kantárja.
Anna, Anna, Fehér Anna,
Ne keresd te a bátyádat,
Ott van kinn a zöld erdőben,
Akasztófa tetejében.
Bíró, bíró, törvénybíró,
Egyéb átkot nem kívánok:
Mosdóvized vérré váljon,
Törölköződ lángot hányjon.
inviata da Bartleby - 28/7/2011 - 11:48
Lingua: Ungherese
Versione più lunga tratta dalla raccolta “Népdalok és Mondák” [Canzoni popolari e leggende], a cura di János Erdályi, edito a Budapest nel 1846.
FEHÉR LÁSZLÓ LOVAT LOPOTT
Fehér László lovat lopott,
A fekete halom alatt;
Minden nyereg-szerszámostul,
Csikós fékkel, kantárostul.
Utána ment Göncz városa
Őtet fogni, hogy meglássa,
Egész vidék, faluibul,
És csakugyan hadnagyostul.
Isten jó nap! hadnagy uram!
Fogadj isten, édes fiam!
Kinek hivnak, édes fiam?
Majd megmondom, hadnagy uram.
Van-e neked atyád, anyád?
Igazán szólj és meg ne bánd.
Nincsen nekem atyám, anyám,
Csak van nekem egy szép hugám.
Az én hugom fehér Anna,
Az lovamnak fehér lába.
Nem kérdem én a lovadat,
Sem a te kedves húgodat;
Hanem kérdem a nevedet;
Különben rosz lesz te veled.
Fogjátok meg a hunczutot,
Az akasztófára valót.
Fehér László az én nevem;
Megmondani mindig merem,
Hogy engemet annak hivnak,
Oh utánam nagyon vannak.
Vigyétek le a tömlöczbe,
Annak is a mélységébe.
Kezét lábát vasra verve,
Kivallatok mindent vele.
Fehér Anna hogy megtudta,
Hogy a bátyja fogva volna:
Fogd be, kocsis, a lovakat,
Tégy mellém sok aranyokat.
Isten jó nap, hadnagy uram!
Fogadj isten, gyöngy madaram.
Miért jöttél, szép aranyom?
Az bátyámért, hadnagy uram.
Ha a bátyámat kiadná,
Az isten is megáldaná.
Kiadom én a bátyádat,
Ha egy éjjel veled hálok.
Nem szól arra Fehér Anna,
Csak elmegy a folyosóra.
Folyosórul az rostélyra,
Hogy akadna az bátyjára.
Isten jó nap! édes bátyám!
Fogadj isten, édes hugám!
Én most tégedet kiváltlak,
Hadnagy urral vele hálok.
Ne hálj vele, az hunczuttal,
Az akasztani valóval.
Szüzeségedet elveszi,
Bátyádnak fejét veteti.
Nem szól arra Fehér Anna,
Csak elmegy a folyosóra,
Folyosórul palotába,
Lefekszik a nyoszolyába.
Aluszol-e, Fehér Anna,
Kincsem adta, szép Diána?
Nem aluszom, nem nyughatom,
Mert a sok lánczzörgést hallom.
Csak aludjál, édes kincsem,
Te vagy rubinom, mindenem.
Szép a képed, a termeted,
Érted adom mindenemet.
A béresek fáért járnak,
Azok nagy lármával vannak.
Aluszol-e, Fehér Anna?
Kipiroslott kisded alma.
Nem aluszom, nem nyugatom,
A sok puskalövést hallom.
Csak aludjál, csak nyugodjál,
Csak engemet szivedbe zárj.
Aluszol-e, Fehér Anna,
Oh te kincsem, szép Diána?
Nem aluszom, nem nyughatom,
Mert a sok kardzörgést hallom.
Csak aludjál, csak nyugodjál,
A bátyádnak vége van már. —
Hadnagy uram, hadnagy uram!
Átkozott légy, hadnagy uram!
Viz előtted megáradjon,
Sár utánad felfakadjon.
Lovad lába megbotoljon,
Földre téged agyon nyomjon.
Mosdó vized vérré váljon,
Kendő ruhád meggyuladjon,
Az kenyered kővé váljon,
Az ég téged meg se áldjon.
Ezen verseket csinálta,
Fehér László két barátja,
Itt lóg egyik jobb kéz felől.
Másik pedig a bal felől.
Középett a Fehér Laczi,
Szeretője volt szép Manczi.
Fehér László lovat lopott,
A fekete halom alatt;
Minden nyereg-szerszámostul,
Csikós fékkel, kantárostul.
Utána ment Göncz városa
Őtet fogni, hogy meglássa,
Egész vidék, faluibul,
És csakugyan hadnagyostul.
Isten jó nap! hadnagy uram!
Fogadj isten, édes fiam!
Kinek hivnak, édes fiam?
Majd megmondom, hadnagy uram.
Van-e neked atyád, anyád?
Igazán szólj és meg ne bánd.
Nincsen nekem atyám, anyám,
Csak van nekem egy szép hugám.
Az én hugom fehér Anna,
Az lovamnak fehér lába.
Nem kérdem én a lovadat,
Sem a te kedves húgodat;
Hanem kérdem a nevedet;
Különben rosz lesz te veled.
Fogjátok meg a hunczutot,
Az akasztófára valót.
Fehér László az én nevem;
Megmondani mindig merem,
Hogy engemet annak hivnak,
Oh utánam nagyon vannak.
Vigyétek le a tömlöczbe,
Annak is a mélységébe.
Kezét lábát vasra verve,
Kivallatok mindent vele.
Fehér Anna hogy megtudta,
Hogy a bátyja fogva volna:
Fogd be, kocsis, a lovakat,
Tégy mellém sok aranyokat.
Isten jó nap, hadnagy uram!
Fogadj isten, gyöngy madaram.
Miért jöttél, szép aranyom?
Az bátyámért, hadnagy uram.
Ha a bátyámat kiadná,
Az isten is megáldaná.
Kiadom én a bátyádat,
Ha egy éjjel veled hálok.
Nem szól arra Fehér Anna,
Csak elmegy a folyosóra.
Folyosórul az rostélyra,
Hogy akadna az bátyjára.
Isten jó nap! édes bátyám!
Fogadj isten, édes hugám!
Én most tégedet kiváltlak,
Hadnagy urral vele hálok.
Ne hálj vele, az hunczuttal,
Az akasztani valóval.
Szüzeségedet elveszi,
Bátyádnak fejét veteti.
Nem szól arra Fehér Anna,
Csak elmegy a folyosóra,
Folyosórul palotába,
Lefekszik a nyoszolyába.
Aluszol-e, Fehér Anna,
Kincsem adta, szép Diána?
Nem aluszom, nem nyughatom,
Mert a sok lánczzörgést hallom.
Csak aludjál, édes kincsem,
Te vagy rubinom, mindenem.
Szép a képed, a termeted,
Érted adom mindenemet.
A béresek fáért járnak,
Azok nagy lármával vannak.
Aluszol-e, Fehér Anna?
Kipiroslott kisded alma.
Nem aluszom, nem nyugatom,
A sok puskalövést hallom.
Csak aludjál, csak nyugodjál,
Csak engemet szivedbe zárj.
Aluszol-e, Fehér Anna,
Oh te kincsem, szép Diána?
Nem aluszom, nem nyughatom,
Mert a sok kardzörgést hallom.
Csak aludjál, csak nyugodjál,
A bátyádnak vége van már. —
Hadnagy uram, hadnagy uram!
Átkozott légy, hadnagy uram!
Viz előtted megáradjon,
Sár utánad felfakadjon.
Lovad lába megbotoljon,
Földre téged agyon nyomjon.
Mosdó vized vérré váljon,
Kendő ruhád meggyuladjon,
Az kenyered kővé váljon,
Az ég téged meg se áldjon.
Ezen verseket csinálta,
Fehér László két barátja,
Itt lóg egyik jobb kéz felől.
Másik pedig a bal felől.
Középett a Fehér Laczi,
Szeretője volt szép Manczi.
inviata da Bartleby - 28/7/2011 - 11:49
Lingua: Inglese
La traduzione/versione di Albert Lancaster Lloyd
LASZLO THEA STOLE A STALLION
Laszlo Thea stole a stallion, stole it from the Misty Mountains
And they followed and they've caught him, and in iron chains they've bound him
Word was brought to Anna Thea, that her brother lay in prison
Bring me gold and six white horses, I will buy my brother's freedom
Judge, oh judge, please spare my brother, I will give you gold and silver,
I don't want your gold and silver, all I want are your sweet favors.
Anna Thea, hold, my sister, are you mad with grief and sorrow?
He will rob you of your flower, and he'll hang me from the gallows.
Anna Thea did not heed him, to that judge she came a-running,
In his golden bed at midnight, there she heard the gallows groaning
Cursed be that judge so cruel, thirteen years may he lie bleeding
Thirteen doctors can't heal him, thirteen shelves of drugs can't heal him.
Anna Thea, Anna Thea, do not go into the forest
There among the green pines standing, you will find your brother hanging.
Laszlo Thea stole a stallion, stole it from the Misty Mountains
And they've followed and they caught him, and in iron chains they've bound him.
Laszlo Thea stole a stallion, stole it from the Misty Mountains
And they followed and they've caught him, and in iron chains they've bound him
Word was brought to Anna Thea, that her brother lay in prison
Bring me gold and six white horses, I will buy my brother's freedom
Judge, oh judge, please spare my brother, I will give you gold and silver,
I don't want your gold and silver, all I want are your sweet favors.
Anna Thea, hold, my sister, are you mad with grief and sorrow?
He will rob you of your flower, and he'll hang me from the gallows.
Anna Thea did not heed him, to that judge she came a-running,
In his golden bed at midnight, there she heard the gallows groaning
Cursed be that judge so cruel, thirteen years may he lie bleeding
Thirteen doctors can't heal him, thirteen shelves of drugs can't heal him.
Anna Thea, Anna Thea, do not go into the forest
There among the green pines standing, you will find your brother hanging.
Laszlo Thea stole a stallion, stole it from the Misty Mountains
And they've followed and they caught him, and in iron chains they've bound him.
inviata da Bartleby - 28/7/2011 - 11:49
Lingua: Inglese
La versione di Judy Collins.
ANATHEA
Lo, lo, lo
Lazlo Feher stole a stallion,
Stole him from the misty mountain
And they chased him and they caught him,
And in iron chains they bound him.
Word was brought to Anathea
That her brother was in prison.
"Bring me gold and six fine horses,
I will buy my brothers freedom."
"Judge, oh, judge, please spare my brother,
I will give you gold and silver."
"I don't want your gold and silver,
All I want are your sweet favours."
"Anathea, oh, my sister,
Are you mad with grief and sorrow?
He will rob you of your honour,
And he'll hang me from the gallows."
Anathea did not heed him,
Straight way to the judge went running.
In his righteous arms at midnight,
There she heard the gallows groaning.
"Cursed be that judge so cruel,
Thirteen years may he lie bleeding,
Thirteen doctors cannot cure him,
Thirteen shelves of drugs can't heal him."
"Anathea, Anathea,
Don't go out into the forest.
There among the green pines standing,
You will find your brother hanging."
Lo, lo, lo
Lo, lo, lo
Lazlo Feher stole a stallion,
Stole him from the misty mountain
And they chased him and they caught him,
And in iron chains they bound him.
Word was brought to Anathea
That her brother was in prison.
"Bring me gold and six fine horses,
I will buy my brothers freedom."
"Judge, oh, judge, please spare my brother,
I will give you gold and silver."
"I don't want your gold and silver,
All I want are your sweet favours."
"Anathea, oh, my sister,
Are you mad with grief and sorrow?
He will rob you of your honour,
And he'll hang me from the gallows."
Anathea did not heed him,
Straight way to the judge went running.
In his righteous arms at midnight,
There she heard the gallows groaning.
"Cursed be that judge so cruel,
Thirteen years may he lie bleeding,
Thirteen doctors cannot cure him,
Thirteen shelves of drugs can't heal him."
"Anathea, Anathea,
Don't go out into the forest.
There among the green pines standing,
You will find your brother hanging."
Lo, lo, lo
inviata da Bartleby - 28/7/2011 - 11:51
×
![]()
Da “Magyar népdalok” (Canti popolari ungheresi), edito a Budapest nel 1963.
Canzone popolare magiara risalente chissà a quando, visto che il testo compare già in raccolte ottocentesche.
E’ nei primi anni del 900 che il grande compositore ungherese conobbe il linguista ed etnomusicologo (e pure lui compositore) Zoltán Kodály ed insieme visitarono i villaggi magiari più remoti raccogliendo antiche canzoni e melodie popolari. Tutta l’opera successiva di Bartók fu fortemente influenzata dalle radici folkloriche del suo paese.
“Fehér László ha rubato un cavallo” fu poi tradotta in inglese dal folksinger Albert Lancaster Lloyd (1908-1982), amico e collaboratore di Ewan MacColl, con il titolo di “Laszlo Thea stole a stallion” e quindi approdò in America dove fu ripresa ed adattata da Judy Collins e da Bob Dylan che ne fecero due loro grandi successi, rispettivamente “Anathea” (da “Anna Thea”, la sorella di Lazslo protagonista del brano), inclusa in apertura dell'album "Judy Collins 3" del 1963 (dove la canzone è accreditata per testo e musica a tali Neil Roth e Lydia Wood), e Seven Curses dello stesso anno.
E così – aggiungendo a questo gruppo di canzoni la nostrana Cecilia – si può ben dire che il lamento e la rabbia degli oppressi contro i potenti che li hanno, imprigionati, abusati ed ingannati si esprima dappertutto con gli stessi racconti, le stesse immagini, le stesse parole…
Il testo di Bartók – che ho trovato su The Lied, Art Song and Choral Texts Archive – è molto “condensato” rispetto alle molteplici versioni popolari.