Lent a vén Doberdón fütyül a szél
anonimo
Traduzione italiana della precedente versione | |
Fenn a vén Doberdón süvölt a szél Elkerül az álom nem alszom én Rabtársaim mellet dúdologatok Sújt engem az élet Mert rab vagyok. Fenn a magas égen göncölszekér Álmaimban hányszor elszököm én És a csillagok közt elindulok Két szemem kitárom Szabad vagyok. Kis házunk a régi, cseréptetős szomszédunk a régi, jó ismerős asztalomon ott áll ahogy szokás egy üveg bor és egy tányér kalács. Jó anyám is ott ül a kis padon én a sápadt arcát simogatom ölébe hajtom bús fejemet ő a szabadságról mesél nekem. Feleségem kint ül a zsámolyon én a rózsás arcát csókolgatom ölében ott van kis gyermekem ő a boldogsáról mesél nekem. Megzörren az ajtó, felébredek álmos két szememből a könny pereg álom volt csupán, hogy szabad vagyok sújt engem az élet mert rab vagyok. | LÀ SULLA VECCHIA DOBERDÒ SIBILA IL VENTO Là sulla vecchia Doberdò sibila il vento, ecco che arriva il sogno ma non dormo. Canticchio accanto ai miei compagni di prigionia, mi affligge la vita perché sono prigioniero. Lassù nell'alto cielo l'Orsa Maggiore, nei miei sogni quante volte io scappo e vado via tra le stelle. Spalanco gli occhi: sono libero. La nostra vecchia casetta col tetto dalle tegole rosse, il nostro vicino che conosco da tanto tempo, là sulla mia tavola sta come sempre una bottiglia di vino e un piatto di pandolce. La mia buona madre siede là sul panchetto mentre le accarezzo il viso pallido, in grembo le metto la mia testa malinconica e lei mi parla della libertà. Mia moglie siede là fuori sul seggiolino e io le bacio il viso color di rosa, nel suo grembo sta il mio bambino piccolo e lei mi parla della felicità. Cigola la porta, mi risveglio, dai miei occhi assonnati scorre una lacrima sognavo soltanto che ero libero, mi affligge la vita perché sono prigioniero. |