Százéves pályaudvar

Péter Gerendás

Originale	La versione italiana fattaci pervenire da Laura, che ringraziamo...
SZÁZÉVES PÁLYAUDVAR	STAZIONE DI CENT'ANNI
Vannak idők, mikor menni kell, Mikor feltűnik a ház falán a jel. Nem volt már egészen fiatal, És úgy érezte, majdnem belehal. Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon, Azon a százéves pályaudvaron.	Ci sono tempi in cui si deve partire Quando sui muri delle case appare il segno Non era più tanto giovane E si sentiva morire Mentre stava accanto ai binari all’alba In quella stazione di cent’anni
Elbúcsúzom, elbúcsúzom, Ez a föld már nem az én otthonom. Elbúcsúzom, elbúcsúzom, De a szívemet örökre itt hagyom, De a szívemet örökre itt hagyom.	Addio, addio Questa terra non è più casa mia Addio, addio Ma il mio cuore lascio qui per sempre Ma il mio cuore lascio qui per sempre
Az utcákon a gyűlölet vonult, S a láthatáron felizzott a múlt, Érezte, hogy most már menni kell, Mert mindig ugyanúgy kezdődik el. S csak ott állt egy hajnalon, Azon a százéves pályaudvaron.	Nelle strade marciva l’odio e all’orizzonte ardeva il passato Sentiva che ormai doveva partire Perché comincia sempre nello stesso modo E stava lì fermo all’alba In quella stazione di cent’ anni
Elbúcsúzom, elbúcsúzom, Ez a föld már nem az én otthonom. Elbúcsúzom, elbúcsúzom, De a szívemet örökre itt hagyom, De a szívemet örökre itt hagyom.	Addio, addio Questa terra non è più casa mia Addio, addio Ma il mio cuore lascio qui per sempre Ma il mio cuore lascio qui per sempre
Nagy volt a zaj a pályaudvaron, S mintha már ott állt volna rég, Egy régi film, egy furcsa film, S oly ismerősnek tűnt a kép.	C’era tanto rumore alla stazione Ed era come se stesse lì già da tanto tempo Un vecchio film, un film strano E l’immagine sembrava così familiare
Elbúcsúzom, elbúcsúzom, Ez a föld már nem az én otthonom. Elbúcsúzom, elbúcsúzom, De a szívemet örökre itt hagyom, De a szívemet örökre itt hagyom.	Addio, addio Questa terra non è più casa mia Addio, addio Ma il mio cuore lascio qui per sempre Ma il mio cuore lascio qui per sempre Ci sono tempi in cui si deve partire Quando sui muri delle case appare il segno
Vannak idők, mikor menni kell, Mikor feltűnik a ház falán a jel. Nem volt már egészen fiatal, És úgy érezte, majdnem belehal. Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon, Azon a százéves pályaudvaron.	Non era più tanto giovane E si sentiva morire Mentre stava accanto ai binari all’alba In quella stazione di cent’anni.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom, Ez a föld már nem az én otthonom. Elbúcsúzom, elbúcsúzom, De a szívemet örökre itt hagyom, De a szívemet örökre itt hagyom.	Addio, addio Questa terra non è più casa mia Addio, addio Ma il mio cuore lascio qui per sempre Ma il mio cuore lascio qui per sempre