Colors of the Wind
Judy Kuhn| Original | Versione ungherese interpretata da Udvarias Anna da songbook.hu {{video... |
| COLORS OF THE WIND You think I'm an ignorant savage And you've been so many places I guess it must be so But still I cannot see If the savage one is me How can there be so much that you don't know You don't know You think you own whatever land you land on The Earth is just a dead thing you can claim But I know every rock and tree and creature Has a life, has a spirit, has a name You think the only people who are people Are the people who look and think like you But if you walk the footsteps of a stranger You'll learn things you never knew, you never knew Have you ever heard the wolf cry to the blue corn moon Or asked the grinning bobcat why he grinned Can you sing with all the voices of the mountains Can you paint with all the colors of the wind Can you paint with all the colors of the wind Come run the hidden pine trails of the forest Come taste the sun sweet berries of the Earth Come roll in all the riches all around you And for once, never wonder what they're worth The rainstorm and the river are my brothers The heron and the otter are my friends And we are all connected to each other In a circle, in a hoop that never ends How high will the sycamore grow If you cut it down, then you'll never know And you'll never hear the wolf cry to the blue corn moon For whether we are white or copper skinned We need to sing with all the voices of the mountains We need to paint with all the colors of the wind You can own the Earth and still All you'll own is Earth until You can paint with all the colors of the wind | A SZÉL SZÍNEI Most azt hiszed, nem tudok semmit... És te oly sok helyen jártál, mert elvitt a hajó, De hogy lehet, hogy én, Ilyen tudatlan, szegény, Megértem azt is,amire nincs szó...? Nincsen szó.... Most minden föld a tiéd, hogyha rálépsz, Hisz élettelen, s birtokodba száll. Én ismerem a fűt, a fát, a forrást, Minden él, minden érez, csoda vár... Mondd, mért hiszed, hogy nincs más, csak az ember, És értelmetlen, mint hogy másként él? Ha lábnyomába lépsz egy idegennek, Látod azt, mit nem hittél, hogy nem hittél. Sűrű éjeken a farkas-dal a Holdról szól, A vadmacska a párja után sír, És ha énekelsz, hát véled zúg a hegység, Közben eléd hordja színeit a szél, Közben eléd hordja színeit a szél... Jöjj, kergetőzzünk ősi, szűk cspáson, Jöjj, néked nyújtja száz kincsét a Föld, Jöjj, hemperegj egy gazdagabb világban, Haszon nincs, minden néked nyújt gyönyört. A zápor és a folyó édestestvér, A gémek és a vidra jóbarát, És összetartó minden, ami itt él, Körüljárunk, és a lángunk égig ér. Égig érnek a platánok.... Soha ki ne vágd! Akkor megtudod.. Csak úgy érted, hogy a farkas-dal a Holdról szól, Ha rézbőrű és fehér összeáll, És együtt énekelünk mind a hegyek hangján, Közben ezer színnel kápráztat a szél. Akkor néked él a Föld, És csak néked tündököl... Amíg élsz.... Ezernyi színnel száll a szél... |
