Lingua   

Egy mondat a zsarnokságról

Gyula Illyés
Pagina della canzone con tutte le versioni


OriginaleVersione italiana di Agnese Preszler
EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallatószobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
gomolygó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös! –
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan

pattogtatott “vigyázz!”-ban,
“tűz”-ben, a dobolásban
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon
félig nyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé kapott ujj
“pszt”-jében, hogy ne mozdulj,
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van

nemcsak a rács-szilárdan
fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,

a csöndet
növelő néma könnyek
zuhatagában,
táguló szembogárban,

az van az éjben halkan
sikló gépkocsizajban
meg abban,
megállt a kapulajban;

abban, ahogy a “halló”
közben – érzed – a kagyló
csöndjén keresztül
figyel egy idegen fül;

nemcsak a telefondrót
közt vergődő Laokoon-mód:
vonat, repülő, sínpár,
gúzsbog, kötélszár,

mert zsarnokság van,
nemcsak a talpra álltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,

az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
az operában,
a trombitában,

ott van az utca sarkán
az éppoly harsány –
vígan vagy kongó zordan
feszülő kőszoborban,

az van a derűtelen
tarkálló képteremben,
külön minden keretben,
már az ecsetben;

mert zsarnokság ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy a régi istened sem;

mert zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
dadog az idegennek,
ahogy, mielőtt súgtál,
hátrafordultál,

nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál is jobban
bénító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves,

az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,

nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szómámorban,
mint légydög a borodban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az van az orrba-szájban,
világban és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,

fönt a tejút is már más,
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,
a prédikációkból,
templom, parlament, kínpad,
megannyi színpad;

hunyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék,

vonat kereke, hallod,
rab vagy, erre kattog;
hegyen és tavak mellett
be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
szív-hökkenésben;

a nyugalomban,
a bilincs-unalomban,
a záporzuhogásban,
az égig érő rácsban,

a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből,
ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,
fogoly vagy, s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába

beivódik, evődik
velődig;
töprengenél, de eszmét
tőle fogan csak elméd,

néznél, de csak azt látod,
amit ő eléd varázsolt,
s már körben lángol
erdőtűz gyufaszálból,

mert mikor ledobtad;
el nem tapodtad;
így rád is ő vigyáz már
gyárban, mezőn, a háznál;

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
fiad neki nemzed,

hol zsarnokság van:
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

mert már miattad dermed
dacba a gyermek,
s lesz az öledben ringó
feleség ringyó;

vakondként napsütésben
így járunk vaksötétben
s feszengünk kamarában
futva bár Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
e dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.
UNA FRASE SULLA TIRANNIA

Dove c'è tirannia
tirannia c'è
non solo nella canna del fucile
non solo nella prigione

non solo ove ha luogo la tortura
nella parola
urlata a notte dalla sentinella
tirannia c'è non solo

nella requisitoria
che comincia a crollarsi fumigando,
nel confessare
nel telegrafo a muro dei reclusi

nella condanna
fredda del giudice: colpevole!
tirannia c'è
non solo

nel ritmo militare dell'"attenti!"
nel "Fuoco!", nel rullio del tamburo,
nel modo in cui la salma
viene gettata nella fossa,
non solo nella timida notizia pavidamente
sussurata attraverso
una porta socchiusa,

nel dito che ammonisce - psss! -
sulle labbra
tirannia c'è
non soltanto nel volto atteggiato

rigido come un'inferriata
nell'urlo fioco che si affanna
contro quell' inferriata
o nel precipitare muto

delle lacrime che ampliano
il silenzio
nell'iride
fissa

tirannia c'è
non solo negli "evviva!" urlati
balzando in piedi
negli urrà nei canti

dove c'è tirannia
tirannia c'è
non soltanto nei palmi plaudenti
senza sosta

nel trombone a teatro
nel marmo delle statue
ugualmente inarmonico e falso
non solo nei colori delle mostre

in ogni singola cornice
fin nel pennello,
nel rombo sordo della macchina
che viaggia nella notte

e si ferma
davanti alla porta;

dove c'è tirannia
lei incombe
su tutti
come neanche il tuo dio una volta

tirannia c'è
non solo nell'asilo-nido
nelle parole del padre
o nel sorriso della madre

nel modo in cui il bambino
risponde agli stranieri

non nel filo spinato non soltanto
nelle file dei libri
non nei luoghi comuni
che piu del filo spinato inebetiscono

è nel bacio di saluto
mentre la moglie chiede
"quando rincasi, caro?".

Nei "come va" ripetuti
meccanicamente per strada
nella stretta di mano
d'improvviso allentata

nel modo in cui d'un tratto
il viso dell'amante
s'indurisce perché
lei è presente all'appuntamento

non solo nell'interrogatorio
nella dichiarazione d'amore anche
in quell'estasi dolce di parole
come la mosca nel vino

poiché solo non sei neanche
nei sogni, c'è lei
dentro al letto nuziale
ancora prima del desiderio

poiché giudichi bello solo quanto
appartenuto già alla tirannia
hai giaciuto con lei
quando credevi di fare l'amore,

è nel piatto, nel bicchiere
nel caso nella bocca
nel freddo nel buio
all'aria aperta nella tua camera
come dalla finestra spalancata
penetra il tanfo della carogna
come una fuga di gas
in qualche angolo della casa

se parli da solo
è lei che ti interroga, la tirannia,
neanche nella tua fantasia
sei libero

la Via Lattea si trasforma:
frontiera perlustrata
dai riflettori, campo minato;
la stella: uno spioncino,

la volta celeste che brulica:
un unico lager;
perché la tirannia parla
nella febbre nelle campane

tramite il prete e colui che egli assolve,
nelle prediche;
chiesa parlamento patibolo:
altrettanti teatri;

chiudi riapri gli occhi
sempre lei che ti guarda;
come la malattia
ti segue come il ricordo;

la ruota del treno, senti?,
schiavo, schiavo, ripete;
in montagna o al mare
respiri lei

il fulmine zigzaga, è lei
in ogni istantaneo
rumore, luce,
extrasistole,

nel riposo
nelle manette della noia
nello scrosciare dell'acquazzone
inferriata dal cielo alla terra

nella valanga che imprigiona
bianca
come il muro della cella;
attraverso l'occhio del tuo cane
è lei che ti guarda

poiché in ogni mèta è lei
lei è anche nel tuo domani
nei tuoi pensieri
in ogni movimento,

come l'acqua l'alveo
tu la segui e la crei;
spii fuori da questo cerchio?
è lei che ti guarda dallo specchio,

è lei che spia, invano vorrai correre via,
sei carcerato e insieme secondino;
penetra nel tabacco
nella stoffa deglio abiti

nel tuo stesso midollo;
tu vorresti riprendere coscienza
ma ti tornano in mente solo
le sue idee

vuoi guardare ma vedi solamente
quel che proietta lei davanti a te
già tutt'intorno brucia
per un fiammifero un bosco di fiamme

perché non l'hai pestato
nel gettarlo per terra;
cosi lei t'accudisce
nella fabbrica sul campo in casa

né piu sai cosa è vivere
carne e pane che sono
desiderare amare cosa sia
allargare le braccia

come lo schiavo tu
che fabbrica da sé le sue manette;
se mangi ingrassi lei,
per lei generi un figlio

dove c'è tirannia
tutti sono anelli della catena;
anche da te sorte un fetore
anche tu sei tirannia

come talpe in pieno sole
camminiamo brancolando
ci agitiamo in camera
come nel Sahara

poiché dove c'è tirannia
tutto è vano
anche il canto, seppure fedele come questo
non importa quale opera

poiché lei da sempre se ne sta
presso la tua tomba
è lei che ti dirà chi fosti
anche le ceneri tue le serviranno.


Pagina della canzone con tutte le versioni

Pagina principale CCG


hosted by inventati.org