Krajina po bitvě
Jaromír Nohavica| Versione ungherese di Csaba Tömösközi | |
| KRAINA PO BITWIE | TÁJKÉP CSATA UTÁN |
| Mierzymy do siebie, mierzymy ja i ty Wokoło cisza trwa, czasem szczekają psy. Martwe motyle padły niczym kłos, dzwoni deszcz nad równiną. Nam dwóm ze wszystkich nie dozwolił los po bohatersku zginąć. | Célozunk egymásra célozunk én és te. A csendet köröttünk ugatás bontja meg. A réten holt pillangók fekszenek. eső esik a fejünkre, ketten maradtunk csak életben kik túléltük e szégyent. |
| Mierzymy do siebie, mierzymy ja i ty Tylko granatów huk jeszcze nam w uszach brzmi. Kostucha łypie na nas okiem złym, poprzez dym lekko kroczy. A w dwóch okopach tylko ja i ty patrzymy sobie w oczy. | Célozunk egymásra célozunk én és te. a gránátrobbanás fülünkben még nem ült el. A kaszás most köztünk vág rendet, fehér ruhában már vár minket, és mi ketten itt fekszünk még árokban szemtől szemben. |
| Mierzymy do siebie, mierzymy ja i ty Spod łopat uciec nam udało się - jak nic! W stu wielkich szturmach los w opiece miał, tysiąc luf z dala grzało. Dziś nas sto kroków dzieli albo strzał Czy dużo to czy mało? | Célozunk egymásra célozunk én és te. Nem ért el bennünket a sírásók éneke, száz meg száz harcot átvészelve a szerencse kísért minket, most száz lépés választ el bennünket, és ez még sok,vagy már nem. |
| Myślimy o sobie, myślimy ty i ja Z niezmiennych reguł gry zmieniamy co się da. Wszak pożar wciąż się jeszcze w kraju tli. Wzbrania coś - by wybaczyć, bośmy nawzajem zabijali swych przyjaciół oraz braci. | Gondolunk egymásra gondolunk én és te. Mi tegnap törvény volt - ma érvénytelen. a szörnyűség még itt lóg a föld felett, hogyan mennénk mi kéz a kézben ? Mikor megölted kit szerettem, és én ki szeretett téged. |
| Nie wiemy prawie nic, nie znamy swoich zdań. Powietrze pachnie krwią, oddech kaleczy krtań, a odór śmierci bije z naszych ciał. Pierwszy akt - trzy odsłony A do przelania krwi zostało nam sześć litrów z każdej strony. | Nem tudunk egymásról nem tudunk semmit sem. Az alvadt vér szagát szívjuk be mindketten. a halál bűzét bőrünk már átvette vége van az első résznek, hátra van még a nagy finálé, kétszer hat liter vérrel festve. |
| Mierzymy do siebie, mierzymy ja i ty Ospali, spragnieni, brodaci, głodni, źli Szarzeje niebo i nadchodzi noc, oczy są ciężkie jak granit Nie można liczyć na pomocną dłoń, gdy obaj zasypiamy. | És célozunk egymásra célozunk én és te. Fáradtak szomjasak,éhesek szőrösek. Az ég már sötétül és jön az éj szemhéjunk nehéz mint a fegyver, ki ad most tanácsot,segítséget mikor már mi is alszunk régen. |
| Tak więc... Mierzymy do siebie, mierzymy ja i ty A gwiazdy lecą w dal, w przestrzeń z kosmicznej mgły Obaj ku niebu kierujemy wzrok, a ziemia tuli nas jak człowiek. Płyniemy we śnie i po kroku krok zbliżamy się ku sobie. | És célozunk egymásra célozunk én és te. A csillagok hullanak,a horizont fényesebb. Egy ég alatt fekszünk mindketten, az anyaföld ölébe enged, és ahogy alszunk álmodban nyújtod kezed, te nekem,és én neked. |
