Gracias a la vida

Violeta Parra

Originale

UNGHERESE / HUNGARIAN / HÚNGARO - Gábor Domján

GRACIAS A LA VIDA Gracias a la vida, que me ha dado tanto Me dió dos luceros, que cuando los abro Perfecto distingo, lo negro del blanco Y en el alto cielo, su fondo estrellado Y en las multitudes, el hombre que yo amo Gracias a la vida, que me ha dado tanto Me ha dado el oído, que en todo su ancho Graba noche y día, grillos y canarios Martillos, turbinas, ladridos, chubascos Y la voz tan tierna, de mi bien amado Gracias a la vida, que me ha dado tanto Me ha dado el sonido, y el abecedario Con el las palabras, que pienso y declaro Madre, amigo, hermano y luz alumbrando La ruta del alma del que estoy amando Gracias a la vida, que me ha dado tanto Me ha dado la marcha de mis pies cansados Con ellos anduve ciudades y charcos Playas y desiertos, montañas y llanos Y la casa tuya, tu calle y tu patio Gracias a la vida, que me ha dado tanto Me dió el corazón, que agita su marco Cuando miro el fruto del cerebro humano Cuando miro el bueno tan lejos del malo Cuando miro el fondo de tus ojos claros Gracias a la vida, que me ha dado tanto Me ha dado la risa y me ha dado el llanto Así yo distingo dicha de quebranto Los dos materiales que forman mi canto Y el canto de ustedes, que es el mismo canto Y el canto de todos, que es mi propio canto Gracias a la vida, que me ha dado tanto.

KÖSZÖNÖM NEKED ÉLET Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál: Hangot és beszédet, a gondolatnak formát. Hogy kérdezzek s feleljek, egyenes utat leljek, Anyát, barátot, testvért összefűző fénysugárt, A lélektől lélekig elérő szeretet útját Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál: Figyelmet a csendre és a hangra hallást, Hogy hallhassak éji neszt, madárdalt, rikoltást, Tengert, zúgó tengert, eső lágy kopogását, S szeretőmnek élettel telt, zengő hangját. Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál: Fényt a két szememnek s bele éles látást, Hogy felismerhessek feketét, fehéret, A magas égről a benne rengő csillagtengert, S az emberek tömegéről Téged, az egyetlent. Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál: Fájdalmat, örömet, nevetést és sírást, S azt, mi megmér, megrostál szót, szándékot, tettet. A tüzet, a vizet, mi bennem dalt formál, E dalt, mely nem enyém, de ím a tied most már. Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál: Inaimba iramot, lábaimba járást, Hogy bejárhassak síkot, dombot, hegyvidéket, Üres tanyát, zsúfolt várost és ezer népet, Hogy végre házadba , tehozzád, hazatérjek. Köszönöm az életet, Köszönöm élet.