Oltre il ponte
CantacronacheTraduzione in esperanto di ZugNachPankow | |
A HIDON TÚL Őszibarackszínű orcú leány, hajnalpírszínű orcú leány, el akarom mondani életemet a korban, ami neked van most. Takarodó: a német seregek a város urai. Készek vagyunk. Aki nem akar fejet hajtani velünk felmenjen a hegyekre. Szótlanul a fenyőtűkön, tüskés gesztenyehéjakon egy osztag a sötét reggelben lement a homályos hegyről. A remény volt a társunk ellenséges állások rohamára, fegyvereket harcolva nyertünk meg mezítlábak, szakadtak, boldogok. Húszévesek voltunk, a hidon túl, ellenséges kézben levő hidon túl láttuk mi a más partot, az életet, a világ egész javát a hidon túl. Előttünk láttuk az egész rosszat, a szívünkben volt az egész jó, húszéveskor a hidon túl van az élet, a tűzön túl kezdődik a szerelem. Nem mondom, hogy szentek voltunk, hősiességünk nem emberfeletti, futj, állj le, állj fel, szökj előre, minden lépésed nem hiábavaló. Kezeügyében mi láttuk a fa, a bokor és a nádas mögött egy emberiebb, szabadabb, igazabb, boldogabb világ jövőjét. Húszévesek voltunk, a hidon túl, ellenséges kézben levő hidon túl láttuk mi a más partot, az életet, a világ egész javát a hidon túl. Előttünk láttuk az egész rosszat, a szívünkben volt az egész jó, húszéveskor a hidon túl van az élet, a tűzön túl kezdődik a szerelem. Mindenkinek van most családja és fiai, akik nem tudják a tegnapi történetet. Én egyedül vagyok s a hársfák között sétálok veled, aki nem voltál akkoriban. S akarném, hogy azok a gondolataink, azok az akkori reményeink újra éljenek abban, amit remélsz, hajnalpírszínű orcú leány. Húszévesek voltunk, a hidon túl, ellenséges kézben levő hidon túl láttuk mi a más partot, az életet, a világ egész javát a hidon túl. Előttünk láttuk az egész rosszat, a szívünkben volt az egész jó, húszéveskor a hidon túl van az élet, a tűzön túl kezdődik a szerelem. | TRANS LA PONTO Ho persikevanga knabino Ho aŭrorevanga knabino mi esperas kiu mi povas al vi rakonti la mian vivon, je tia aĝo Vespersignalo, la germanaj soldatoj regis la urbon: "Ni estas pretaj" Kiu ne volas klini la kapon kun ni venu sur la montoj Silenta sur la pinpingloj sur dornoplenaj kaŝtanŝeloj partizanskipo, en la malluma mateno malsupreniris la malluma monto La espero estis nia kunulo dum ni atakas malamikaj apogpunktoj konkere la armiloj en la batalo senŝuaj, ŝiritaj, sed feliĉaj Ni aĝas dudek jarojn, kaj trans la ponto trans la ponto, de la malamiko havata ni vidis la kontraŭan bordon, la vivon la tutan bono en la mondo, trans la ponto La tutan malbonon ni havis kontraŭe La tutan bonon ni havis en la koro La vivo estas trans la ponto Trans la ponto komencas la amo Sed ni ne estis sanktuloj La heroeco ne estas superhoma Kuru, kliniĝu, kuraĝu, saltu antaŭe ĉiu paŝon kiu vi faras, ne estas vana Ni vidis ĉemane malantaŭ la trunko, la arbusto, la kanejo la estonton, pli humanan mondon kaj pli justan, pli liberan, pli gajan Ja fine, kiu ajn havas familion, havas ĝefilojn kiu ne konas la freŝdatan historion Mi estas sola, kaj promeni inter la tilioj kun vi, karulo, kiu tiam ne estis Revivu tiujn nian pensojn tiujn nian esperojn en tion kion vi esperas ho aŭrorevanga knabino Ni aĝas dudek jarojn, kaj trans la ponto trans la ponto, de la malamiko havata ni vidis la kontraŭan bordon, la vivon la tutan bono en la mondo, trans la ponto La tutan malbonon ni havis kontraŭe La tutan bonon ni havis en la koro La vivo estas trans la ponto Trans la ponto komencas la amo |