Sarajevo
Jaromír NohavicaVersione ungherese di Csaba Tömösközi | |
SARAJEWO | SZARAJEVÓ |
Z halickich połonin dmie złowrogi wiatr, nasz dobytek skromny bystry potok porwał w świat. Żeglujemy niebem, jak żurawi sznur, dwa wędrowne ptaki, dwa listy pośród chmur. | A halici síkon port kavar a szél, mindenünk mink volt, a vizek elvitték. akár minden évben a vándormadarak, kék levéllel visznek a messzi távolba. |
Jeszcze trzaska drewno i ogień śpiewa, a już wzrok zachodzi mgłą. Tam za wzgórze, tam do Sarajewa idźmy, Bogu miłość wyznać swą. | Még mindig ég a tűz és pattog a fa, de itt az idő az alvásra már. A dombokon túl vár Szarajevó holnap ott majd össze ad a pap. |
Na twej dłoni ksiądz położy moją dłoń, wianek z tamaryszku w spienioną rzuci toń. Spłynie z gór do morza, jak po rzece kry. Chmury na błękicie, a na ziemi my. | A templomban majd ő összead minket, és virágkoszorút a vízre letesznek. a víz visszafolyik majd a tengerbe, mi maradunk itt csak és az ég kékje. |
Jeszcze trzaska drewno i ogień śpiewa ... | Még mindig ég a tűz és pattog a fa, de itt az idő az alvásra már. A dombokon túl vár Szarajevó holnap ott majd össze ad a pap. |
Z polnego kamienia nasz zbuduję dom, w ociosanych belkach będzie szumiał dąb. Niechaj wszyscy wiedzą, żem ci słowo dał. Dom nasz będzie pewny - na wieki będzie stał. | Építek egy házat fehér kövekből, tölgyfagerendákból lesz majd a tető. mindenki tudja meg,hogy hogyan szeretlek, erősen fog állni,örökké itt lesz. |
Jeszcze trzaska drewno i ogień śpiewa ... | Még mindig ég a tűz és pattog a fa, de itt az idő az alvásra már. A dombokon túl vár Szarajevó holnap ott majd össze ad a pap. |