Lili Marleen [Lied eines jungen Wachtpostens]
Hans LeipUNGHERESE / HUNGARIAN [2] - Kelly Anna | |
MÁRIKÁM | ÉN ÉDES ANGYALOM |
Csöndes az éjjel, sehol semmi fény őrszem áll a vártán, derék magyar legény, nagy Muszkaföldről gondol rám, a sóhajtása száll hozzám szeretlek Márikám, szeretlek Márikám | Kívül a kaszárnyán, kint a kapunál, Lámpa lángolt árván, most is ottan áll. Szívembe zárna két karom, A lámpás égne a falon, Mint akkor, angyalom! Én édes angyalom. |
Üzenetem néki míg csak leírom, könnyeimtől ázik a levélpapírom elküldöm mégis gyorspostán, mert érzem, épp most gondol rám felsóhajt Márikám, felsóhajt Márikám | Kettőnknek árnya egybeolvadott, És a vén kaszárnya csak egyre hallgatott. Hozzád repül ma kis dalom, De el nem ér a két karom. Mint akkor, angyalom! Én édes angyalom. |
Kinn a Muszkaföldön tombol már a tél Jancsikám szívébe a síró szél zenél s ő egyre ott áll a vártán, szerelmes szívvel csak vár rám s azt súgja: Márikám, szeretlek Márikám | Emlékezel még, drága kedvesem? Trombitált az őrség! Én szerelmesem! Mért is csitult el halk dalom? Be kellett volna vallanom: Szeretlek, angyalom! Én édes angyalom! |
Amióta elment róla álmodom, érte szenvedek és csak néki szól dalom elbúcsúzott ottan némán, csak annyit mondott: várj énrám én szívem, Márikám, én szívem, Márikám | Száll a szél a szárnyán, vaksötét az ég, S otthon a kaszárnyán régi lámpa ég. Jaj, hogyha éltem itt hagyom, A láng csak ég a kőfalon. Mint akkor angyalom! Én édes angyalom! |
Istenem teremtőm adj szívembe erőt, ne kelljen már várnom, hozd vissza nékem őt, add hogy ne sírjak én árván, ki tárt karral és úgy vár rám úgy súgja: Márikám, szerelmem, Márikám. | Úgy fáj a lelkem, mit felelhetek? Lámpaként, szerelmem, mindig ott leszek. Távol boríthat sírhalom, Örökké rólad álmodom, Mint akkor, angyalom! Én édes angyalom. |